A vasfüggöny mögött nem igazán készültek stílusos autók. Vagy amerikai modellek másolatai voltak (Volga 21, ZIL, Chaika), vagy francia, esetleg olasz kocsik licenszei. Az utóbbiak főleg hétköznapi modellek, amiknek „mindenki számára” elérhetőnek kellett lennie. Egy kivétel azonban akadt.
A Tatra autógyár már a II. világháború előtt nagy ismertségnek örvendett. Teherautókat és áramvonalas luxuskocsikat gyártottak. Az utóbbiakat a ’30-as évek közepétől. Ekkortól jött ugyanis divatba az áramvonalas forma. Gondoljunk a Bogárra, a Kacsára, a Chrysler Airflow-ra. Mind-mind a ’30-as években fogantak. Azokban az időkben, amikor az ember meg akarta hódítani a világot. A Zeppelin, az Art Deco, a Bauhaus virágzása és az autópályák születésének korszaka volt. Gyorsabb és szebb kocsikra vágytak az emberek. Persze, akik megengedhették maguknak.
Ferdinand Porsche mérnök, a Bogár ősatyja és Hans Ledwinka a Tatra akkori főtervezője inspirálták egymást. Mindketten a farmotor és hátsókerék hajtás hívei voltak. Míg Porsche népautót alkotott, addig Ledwinka megalkotta a cseh luxusautót.
A magyar Járai Pállal együtt a ’30-as évek elején elkészítette a Tatra V570 prototípust. Később megszülettek a sorozatgyártású modellek: T77/77a,T87,T97,T600 Tatraplan. A T77 sorozat 1933-ban mutatkozott be, és 1934-ben került sorozatgyártásba.
Az cseppformájú kasztni tágas utasteret rejtett. A V8-as léghűtéses motor hátul helyezkedett el. Az autók 140 km/h feletti sebességre voltak képesek. Az autópályák királyai voltak. Nemzetközileg ismert és elismert márka lett a Tatra. Az 1935-ös Transatlantic Tunnel című sci-fiben is szerepelt két T87-es. Adolf Hitler is nagy csodálójuk volt. „Az én autópályáimra ez az autó kell!”- ezzel a mondattal bízta meg Porschét, egy népautó megtervezésére…
A T87-es Tatra még a háború előtt született meg. A a T600 Tatraplan 1946 és 1952 között készült, négyhengeres boxermotorral. Ezután csend. Rendszerváltás. A Csehszlovák Népköztársaság csak teherautókat gyárthatott vagy buszokat. A szovjetektől importálhattak Pobjedákat, ZIL-eket, Volgákat. Végül a minisztériumok megnövekedett autóigénye miatt a csehszlovák kormány reprezentatív limuzin tervezésével és gyártásával bízta meg a Tatra gyárat. A lelkes mérnökök ekkor már titokban dolgoztak a T600 utódján.
Az utódot, a T603-ast 1956-ban ismerhette meg a nagyközönség. Áramvonalas ponton karosszériával készült. Három első lámpája, közös búra alatt, belesimult a jármű orrába. Hátul a Tatraplan továbbfejlesztett léghűtéses V8-asa dolgozott. Akkoriban bámulatos 99 lóerőre és 163 Nm nyomaték leadására volt képes. A kellemes, brummogós hangú autót 160 km/h-val tudta repíteni. Az elvtársak a lehető legnagyobb kényelemben utazhattak a 6 személyes limuzinban. Elöl egybeépített ülés volt, mint az amerikai cirkálókban. A fűtésről benzinkályha gondoskodott. A kellemes rúgózás minden úthibát elnyelt. Csomagjaikat az autó orrában kialakított öblös csomagtérbe pakolhatták. A Tatra váltója a kormányon kapott helyet, az akkori divat szerint. Különféle huzalokkal oldották meg, hogy a hátul elhelyezett váltószerkezetet a kormányról lehessen működtetni.
A T603 hatalmas siker lett. Több nemzetközi versenyen is szépen szerepelt. Sajnos a vasfüggöny másik oldalán nem vált elérhetővé. Következtek a modellfrissítések: 1963-ban a T603-2, itt a három első lámpát négy körlámpa váltotta fel. A motor teljesítménye is 104 lóerőre növekedett az évek során. Később biztonsági öveket, fékrásegítőt is szereltek az autóba, ekkortól már hivatalosan ötszemélyes limuzin volt. Egészen 1973-ig készültek a T603-asok.
Az emberek ma is megcsodálják. Nem lehet szó nélkül elmenni a keleti blokk legstílusosabb autója mellett, ami a maga idejében a Citroen DS méltó vetélytársa volt.
Korabeli promófilm:
-GTH-
Forrás: Wikipedia, Flickr, aerotatra.czweb.com
